004.1 – Mit érzékelek valójában?

--- title: 004.1 – Mit érzékelek valójában? created: 2025-06-24 tags: [disszertáció, érzékelés, torzulás, tinnitus, episztemológia] description: "Az érzékelés torzulásának egyéni megtapasztalása mint tudásképző aktus. Az észlelés megkérdőjelezése konstruktív és kontemplatív episztemológiai keretben." --- # 004.1 – Mit érzékelek valójában? ## Bevezetés Ez a szakasz azt vizsgálja, mit jelent „észlelni” akkor, amikor a szenzoros valóság nem megbízható. A kiindulópont egy személyes élmény: a tinnitus, azaz egy állandó, belső hang jelenléte, amely kívülről nem hallható, mégis folyamatos érzékelési tapasztalatot jelent. Ez a torzulás lehetőséget ad arra, hogy újraértelmezzük az észlelés természetét, és azt, milyen módon válhat ez a tapasztalat érvényes tudássá. --- ## Tapasztalati kiindulópont: a tinnitus mint valóságkérdés A tinnitus nem külső ingerből fakad, hanem **idegrendszeri aktivitásból**. Ez felveti a kérdést: > „Ha hallok valamit, ami nem létezik fizikailag – akkor ez valóság? Vagy hallucináció? Vagy valami más?” A disszertáció nem az orvosi kategóriákban keresi a választ, hanem **az episztemológiai lehetőségekben**: - Mit lehet tudni erről a jelenségről **belülről**? - Hogyan lehet egy ilyen tapasztalatot **megosztható tudássá** formálni? --- ## A konstruktív megközelítés alkalmazása A tinnitus nem csupán zavaró hangként jelenik meg, hanem **kognitív és érzelmi tartományokat is aktivál**. A kérdés tehát nem az, hogy hogyan szűntethető meg, hanem az, hogy **mit lehet megtudni róla – és általa**. A konstruktív episztemológia értelmében az észlelés: - nem statikus befogadás, hanem **aktív jelentésadás**, - nem „valóságábrázolás”, hanem **helyzetfüggő modellalkotás**. Ezért az a tapasztalat, hogy „valami zúg bennem” – nem zárja ki a tudásképződés lehetőségét, sőt: éppen ez a torzulás az, ami **megnyitja a reflexió terét**. --- ## Kitekintés: érzékelés mint idegrendszeri konstrukció A tudományos megközelítések szerint az érzékelés sosem egyszerű tükörképe a külvilágnak. A biológiai modellek alapján az agy nem pusztán „felfogja” az ingereket, hanem **feldolgozza, válogatja és értelmezi** őket, mindig valamilyen célnak – túlélésnek, döntéshozatalnak, tanulásnak – megfelelően. Ez a felismerés összhangban áll Donald Hoffman „user interface theory” néven ismert elméletével is, amely szerint **az érzékelés nem az igazság feltárására, hanem adaptív modellek létrehozására szolgál**. Azaz: amit érzékelünk, az valójában egy interfész – nem maga a valóság. Ez különösen fontos ott, ahol az érzékelés **nem stabil**: például tinnitus esetén, amikor a hallás nem külső ingerekre, hanem belső idegrendszeri aktivitásra válaszol. Egy ilyen helyzet nemcsak fizikai, hanem episztemológiai kérdés is: **mennyire bízhatok abban, amit „érzékelek”?** E kérdések nyitják meg az utat a konstruktív és kontemplatív megközelítés felé: nem az a cél, hogy „helyreállítsam az érzékelést”, hanem hogy **megértsem a változás természetét** – és azt, mit taníthat nekem önmagamról. --- ### 🟡 Mit gondolsz erről a részről? Ha van kérdésed, reflexiód vagy ellenvetésed — bátran kommentálj. 👇 Minden hozzászólás segít tisztábban látni, tovább gondolni. Köszönöm, hogy elolvastad.