# Mint fent, úgy lent is

Írta: [Reviewfilly](https://www.fimfiction.net/user/465190/Reviewfilly)

([Eredeti megjelenés:](https://www.fimfiction.net/story/515263/as-above-so-below) 2022.04.16. / Lefordítva: 2022.06.10.)

## Meg tudnál válaszolni nekem egy kérdést? Csupán egy pillanatot venne el az életedből.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy zuhansz. Jó magasan az égben hirtelen azon kapod magad, hogy a föld felé közelítesz olyan félelmetes sebességgel, melyet először fel se fogsz talán.

Hogy miért is zuhansz? Számít egyáltalán? Csak zuhansz... Na jó, azt hiszem mégiscsak megérdemelsz egy magyarázatot. Tegyük fel, hogy túl magasra repültél a hőlégballonoddal és... Hát, a dolgok nem mindig úgy sikerülnek, ahogy akarjuk.

Megesik hogy szórakozott pónik, természetesen most nem rólad vagy magamról beszélek, elfelejtenek pár nagyon egyszerű dolgot. Például arról, hogy kétszer is megbizonyosodjanak afelől, hogy minden kötelet megfelelően rögzítettek vagy ilyesmi. Félre ne érts, még mindig teljesen elméleti síkon beszélek.

És most tegyük fel, hogy ugyanez a szórakozott póni túl sok önbizalommal is meg volt áldva és emiatt nem szólt egy pegazusnak se arról milyen utat is szándékszik bejárni, helyette teljesen egyedül vágott neki az égnek. No nem mintha ennek a teljes mértékben képzeletbeli póninak bármitől is félnie kellett volna, nem igaz? A hőlégballonok biztonságos és kipróbált eszközök. Hisz a Hercegnő saját tanítványa is oly gyakran utazik bennük. És kihagyni a köteleid ellenőrzését? Most komolyan? Hisz ez az első dolog amit megtanítanak a repülős-iskolában. Totál hülyének kéne lenned, hogy egy ilyet elfelejts. Persze te vagy én sose tennénk ilyet, természetesen.

Tehát, mi is történne ha ez a képzelet által szült póni, akiről feltételeztük hogy kizuhant az én, akarom mondani a saját ballonjából, hirtelen a föld felé zuhanva találná magát?

Milyen is volna a lelkiállapota? Ha tippelnem kéne akkor az utolsó perceit valószínűleg azzal töltené, hogy kétségbeesetten valamiféle módot találjon arra, hogy túlélhesse az esést, mielőtt lassan beletörődne a sorsába és inkább elkezdené az alatta lévő gyönyörű tájat bámulni. Azokat a szelíd, zöld dombokat és dicső hegyeket a távolban. Canterlot várának impozáns körvonalait... Talán vágyakozással töltenék el őt a vár művészileg faragott tornyai és szépséges ívei, melyeket alig egyszer-kétszer látott csupán közelről életében. Lehet meg is bánná, hogy nem látogatta meg többször a várost. Hisz semmi se akadályozta volna meg benne, nem igaz? Akár még a Hercegnőkkel is találkozhatott volna, ha csak egy kicsit is bátrabb lett volna a fellépése.

Bár az is meglehet, hogy ez a póni lassan bevallaná önmagának, hogy az oka annak, hogy ennyiszer szökött el egyedül egy ballonban ismeretlen földek fölött szállani valójában nem más mint az az egy pokolian csalogató vágy, melyet egy föld póni soha az életben nem tapasztalhat meg: Áthasítani az égen egyedül, míg a világ megnyilatkozik alattad és csak repülni, repülni míg a szárnyaid már nem bírják, a tüdőd ég, és csak az az egy gondolat szól a fejedben, hogy bármely hegy, város, vagy bármi más érdekesség a távolban csupán arra vár, hogy meghódítsd.

Most pedig képzeld el, hogy hogy is érezné magát ez a póni zuhanás közben. Talán sírna vagy ordítana vagy fohászkodna a Hercegnőköz, kérvén hogy mielőtt elfogyna a vészesen zsugorodó ideje, valaki elkapja őket és ezáltal megmenekülhessen? Esetleg elkeserítené őt a tudat, hogy nem mondhatja el végső búcsúit és bocsánatkéréseit? Hogy valójában azért nem ellenőrizte a ballon köteleit mert dühös volt valakire egy olyan vita miatt, melynek okaira már nem is emlékszik, bár nem mintha egyáltalán számítana már az egész. Vagy esetleg rájönne a kezdeti sokk után, hogy ez nem is annyira más mint amire mindig is vágyott? Hisz így kiterjesztheti képzeletbeli szárnyait és átszáguldhat az égen, mint azok a bátor Wonderboltok, akiknek titkon mindig is a tagja szeretett volna lenni, bármilyen gyermeteg álom is volt ez. Nos, talán mégse teljesen olyan mint a valódi élmény, de mégiscsak ez áll a legközelebb hozzá. Olyan volna mintha egy álom válna valóra, már nem mintha saját tapasztalatból beszélnék.

Persze semmi jó nem tart örökké és ennek a póninak előbb vagy utóbb döntést kell hoznia. Egy olyan döntést, amire feltételezem egy ideje már vártál. Ez pedig nem más mint, hogy hogyan is kéne landolni. Mert álmok és fantáziák ide vagy oda, a föld még mindig iszonyatos sebességgel közelít. Mit gondolsz, esetleg törődjön bele a sorsába és landoljon fejjel előre? Ebben az esetben nem is kérdés hogy végződne az ütközés. A halál biztosan és gyorsan érkezne. Egy utolsó tánc a mennyekben mielőtt bezuhansz a nagy semmibe. Egyszerű képlet, egy akár kegyesnek is nevezhető végkimenetellel.

Viszont nem ez az egyetlen lehetőség. Lehet a szóban forgó póninak inkább meg kéne próbálnia bármilyen más módon landolni. Ki tudja, lehet, ha a Harmónia is úgy akarja, még akár túl is élhetné az egészet. A zuhanás csodával határos módon csak kificamítaná a vállát és utána egyszerűen csak besántikálhatna a legközelebbi városba majdhogynem sértetlenül, legalábbis amíg a testéről van szó.

Bár az is lehet, hogy a becsapódás a pónit a lehető legrosszabb szögben érné és a teste összes csontját szilánkos darabokra törné. Másra se lenne képes azon túl, hogy magányosan és szenvedve ordítaná a világba, hogy mentsék meg, azzal a fakó reménnyel, hogy esetleg valaki mégiscsak rábukkan és kórházba szállítja. Hisz lehet az orvosok rendbe tudnák tenni, új esélyt adva neki az életre. Egy esélyt, melyet lehet meg sem érdemel. Vagy esetleg legjobb próbálkozásaik ellenére is élete végéig ágyhoz kötve kellene élnie, önmaga árnyékaként tengetve napjait.

És akkor ezek még a szerencsés lehetőségek. Ugyanilyen könnyen előfordulhat, hogy... senki se találna rá. A sors egy sötét erdőben vagy kopár szirten hagyná, összetörve és egyedül, büntetésképp saját hübrisze miatt. Azt hiszem ez olyan kimenetel, amire nem szívesen gondolnék, még akkor is ha a póni akiről beszélünk pusztán képzeletbeli.

Tudom, hogy ez nem épp egy egyszerű kérdés és borzalmasan sajnálom, hogy egyáltalán fel kellet tennem. Értem, hogy nem egyszerű úgy gondolkodni, hogy a fülünkbe süvít és veri a szemünket a szél, de kérlek szépen siess. Nem... Nem fogom magamra venni, bármi is legyen a válaszod, de kérlek azért mégiscsak mondj valamit. Még a szemeim is becsukom, hogy egyszerűbb legyen gondolkodnod.

Csak tudod... Mindegy is. Kifutottunk az időből.

Meghoztam a döntésem.